Ilyen és hasonló dolgokat vagyok képes kitalálni futás közben, mint ez a cím, vagy az alábbiak... :)

Rájöttem, hogy igazából most tanulok futni. Eddig ugye volt a Cél, az Eszköz, a Harc és a Küzdelem. Elfutok innen-oda. Futok majd ilyen gyorsan, vagy olyan hosszan... most meg elmúlt minden és megmaradt csak a futás. Elindulok futni, nem tudom mikor kerülök haza és azt sem, hogy pontosan milyen útvonalon.

Így indultam el tegnap és ma a Bartók Béla út elejéről.

Nem tudtam merre. Vagyis volt cél, mindkét alkalommal, de egyszer sem jutottam el oda. Ahol eszembe jutott, befordultam egy sarkon, ahol elfáradtam belesétáltam kicsit... közben meg gondolkoztam mindenféléről...

Mindig is azt gondoltam, hogy a városok élnek. Jobban érződik ez a világvárosokon. Van egy lüktetésük, tempójuk, nappali és éjszakai létük ami csak az övék.
Arra gondoltam ma, hogy ha a Város él, akkor megnézem hova visz. Ezt úgy mutatja meg (mondjuk), hogy elkezdek futni - ha piros lámpát kapok valahol, nem állok meg, hanem elfordulok jobbra, ha nem lehet, akkor balra, ha azt sem akkor vissza. Így arra megyek, amerre terel, hív, vagy von az élő város. Aluljáróba nem megyek le, piroson át nem megyek.

Hát mit ne mondjak... Megmutatnám merre jártam össze-vissza, de nem hordom már a Garminomat :D. Átfutottam a Lánchídon, jártam a Vörösmarty téren, a Deák téren, a Váci utcában, az Astoriánál, a Vásárcsarnoknál, a Ferencziek terén, a Kálvin téren meg a Kígyó utcában - mert ilyen is van... Ma este, ezt akarta mutatni a Város - kényelmes tempóban, nyugisan kocogva, a fenti szabályok szerint.

Sokan néztek rám nagyon kedvesen; úgy, mintha régi ismerősük lennék. Lehet azért, mert a Városban laknak én meg a Várossal futottam épp...