Ma: 23 km 130 perc alatt.
Úgy éreztem itt blogolás közben, hogy a futók azt gondolják ez nem is egy futóblog, mert itt valaki csak hülyeségeket beszél. Jelzem, ez igaz, de közben futok is. A hülyeségeket beszélők, meg mintha azt gondolták volna, hogy ez itt csak fut - nem jó hülyeségbeszélő... Szóval akkor most szeretném tisztázni - futok és hülyeséget beszélek egyszerre. Kiírom ezután az elejére, hogy mennyit futottam, hogy a futók higgyenek nekem, utána beszélek mindenfélét, hogy a többiek is higgyenek.
8 évig dolgoztam lelkészként - nekem fontos, hogy mindenki higgyen. :D
Szóval elindultam ma egy körre innen, ahol most lakom, Nógrád megyében, Szirákról. Négy hónapja lakom itt - ma éreztem azt először, hogy ez a hely kezd itthon lenni. Részletezem kicsit ezt...
1. Ma volt az első olyan temetés itt a faluban, amikor úgy éreztem itt kell legyek én is. Ha már ilyen van egy településen, akkor az már azt jelenti szerintem, hogy vannak valamiféle kötődések - kapcsolatok.
2. Mikor a kör végén visszaértem a faluba, az első két ember, akivel találkoztam üdvözölt. Útközben is találkoztam ismerős autósokkal, akik integettek, meg dudáltak, meg minden...
3. A falu központjában összefutottam a szomszéddal. Két szót beszélgettünk... mondtam neki, hogy megyek, mert fázni fogok - erre Ő azt mondta, hogy majd menjünk át, ha kedvünk tartja... ez tök jólesett.
4. És ha még mindez nem volna elég érv, itt az utolsó, az adu, a pikk ász... Két faluval odébb, Palotáson felismertek és a címben szereplő mondattal üdvözölt egy ismeretlen, plusz hozzátette: "Elüt az autó oszt ***zhatod..." Na ettől a mondatától elmentem egy kis gondolati körre - ezt is részletezem...
a. Először azt gondoltam, hogy: "Hú! Ezek a palotásiak milyen barátságtalan emberek... ***szák meg, itt kiabálnak utánam..." De utána rájöttem, hogy ezek nem a palotásiak, hanem csupán egy palotási lakos volt - nem általánosítok.
b. Utána azt gondoltam, hogy biztos nagyon büszke arra, hogy járda van a faluban és ezt a módját találta annak, hogy az idegen átutazó figyelmét felhívja erre a büszkeségre...
c. Ez még mindig nem elégített ki. Tovább gondolkoztam... Azután arra jöttem rá, hogy eddig figyelmen kívül hagytam, hogy aki kiabált, az a kocsma előtt állt. Azt éreztem, hogy ez a hiányzó láncszem... Hát persze, hogy ha ő már délben a kocsma előtt relaxál, kell legyen egy terve arra, hogyan jusson haza biztonságban. "Az úttesten nem, mert ha ott kóválygok részegen, akkor elüt az autó, oszt ***zhatom..." Így már értem, hogy aggódott értem - azt hagyta csak ki a számításból, hogy én nem vagyok beállva éppen.
Na itt volt a fordulópont, amikor elkezdtem aggódni ezért a kedves idegenért, akinek ilyen fontos volt a testi épségem. Arra gondoltam, hogy remélem részegen, a kocsmából hazafelé nem írja majd felül a jól bevált szabályát, hogy megmutassa, hogy ő is Jani és tud az úttesten menni, mert még elüti az autó és ***zhatja. Így hát kölcsönösen aggódtunk egymás iránt... Ha véletlenül olvassa a blogot, üzenem:
Józanon közlekedhetsz elővigyázatosan a úton (szerintem), részegen hazafelé jobb a járda. Mindenki vigyázzon magára, mert ha elüti az autó, akkor ***zhatja.
Azt hozzá szeretném még tenni ehhez a gondolatmenethez, hogy lehet mindezeknek semmi köze a valósághoz és ne próbálja meg otthon utánam csinálni senki, hogy ennyi mindenre gondol futás közben...
Na! Jó kis kör volt... gondoltam közben a Téli Mátrásokra, meg arra, hogy ha a teljesítményt hajtanám, akkor még 2 kilit ráhúznék, hogy legyen meg a Yours Truly. Amúgy magam részéről állapotfelmérésnek szántam a Balboa Classicra.
Kb. 10 kilinél ráléptem egy befagyott pocsolya tetejére. Az beszakad és telement a cipőm fagyos sáros vízzel. Ez nem szegte kedvem; a fenti kedves találkozásig ezt énekelgettem inkább:
Pedig nem is új a cipőm...